„A láthatatlan fonal…”

Mondókákkal könnyebb lesz az óvodai év kezdés.

Hogyan segítsük játékosan gyermekünk első heteit az óvodában?

 

Augusztus utolsó hetében úgy érezhetjük magunkat, mintha egyszerre két világban élnénk. Az egyikben még nyári napsütés, vízpart és pihenés, a másikban izgalom és készülődés, az óvodai (nevelési)év kezdésére való hangolódás. Sok gyermek tölti a nyár végét óvodai ügyeletben, de az „igazi” rajtolás az iskolakezdéssel azonosan szeptember elsején indul.
Minden gyermek életében egy új év, ismeretlen élményekkel, izgalmakkal teli időszakot ígér. Az óvodát kezdő kiscsoportos korú gyermekek valószínűleg máshogyan ébrednek a „nagy esemény” reggelén, mint a már idősebb, (rutinosabb) gyermekek és azok szülei. Hivatalosan is kezdetét veszi az az út, melyben egyre nagyobb teret tölt be a kisgyerekek kortársaikkal együtt töltött ideje, a különféle szociális kompetenciák (például: együttműködés, önkontroll, szabálytartás) fejlődésének intenzívebb időszaka.
A családi otthon eddigi szokásai, ritmusa, rítusai ilyenkor részben (vagy teljesen) átalakulhatnak. Hogyan tegyük minél szelídebbé az átmenetet, hogyan segítsük gyermekünket, gyermekeinket a beszoktatás folyamatában?

Összegyűjtöttünk néhány játékos ötletet, ami könnyedebbé teheti az átmenetet.

Az óvodába készülődés reggeleit feldobhatjuk egy mondókával. A kellemes ébredés az egész napra pozitív hatással lesz.

 

Ébredős

Sok esetben a család óvodakezdésig megszokott kötetlenebb ébredési ideje is megváltozik. A szülők gyakorta időzítik a munkába való visszatérést is erre az időszakra. Ilyenkor jól jöhet néhány ébresztéssel kapcsolatos játék, rítus.
Kezdjük a reggel egy mondókával, amit még akkor mondunk el, amikor a gyermekünk az ágyban fekszik, ébredezik. A nyugodt, kellemes ébredés az egész napot meghatározhatja.

A házat kiseperjük (megborzoljuk a gyermekünk haját)
A port letöröljük (megsimogatjuk a homlokát)
Az ablakokat becsukjuk (gyengéden megérintjük a szemhéjakat, és ebben az esetben a mondók eredeti szövegétől eltérően, azt is mondhatjuk, hogy: Az ablakokat kinyitjuk)
A kulcson kicsit csavarintunk* (kicsit megcsavarintjuk a gyermekünk orrát)

 Kiegészítésként hozzátehetjük:
Kicsi (itt mondjuk a gyermek nevét, például: Milánt, Lilit) felébresztjük!  

A mondókáról készült videónk, itt megtekinthető.

Öltözködő

Az ébredés utáni következő lépés az öltözködés, amit szintén megkönnyíthetünk egyrészt azzal, hogy már előző nap előkészítjük a viselni kívánt ruhadarabokat, másrészt azzal, ha az öltözködés folyamatához kapcsolunk egy mondókát:

Öltözködő

Add a kezed (helyettesítsd a gyereked nevével, például Lilike)
Bújjunk be a kisingbe.
Add a lábad, nyújtsd ide,
A nadrágba bújjunk be!**

Az óvodáskorú gyermekeknek kiemelten fontos, hogy minden helyzetben biztonságban érezhessék magukat. Többek között ezt a biztonságot teremti meg az úgynevezett „átmeneti tárgy” (plüss, „rongyi”, apró kis tárgy stb.), amit mindig magával vihet az óvodába, és ami egyfajta átmenetet képez a szülő és az óvoda között. A tárgyak mellett sokat segít a gyermekeknek, hogy ha például búcsúzás előtt egy kis szívet rajzolunk a tenyerükbe és arra adunk egy puszit (akár mindkettőbe, hogy adott esetben mindkét szülőt szimbolikusan „bele kerüljön”). Így egész nap „ott lehetünk” vele, akiket nagyon szeret és ha hiányoznak neki a szülei, a tenyerét a mellkasára, szívére helyezve megnyugtathatja magát.

Rajzoljunk szivecskét gyermekünk tenyerébe, hogy emlékeztessük, egész nap ott leszünk vele lélekben.

Sok gyermeknek nehéz a szülőktől való elválás, amit megnehezíthet az is, ha hosszúra nyúlik a búcsúzás ideje. Az elköszönést megkönnyítheti, ha a bevezetünk egy elbúcsúzó rítust.
Ilyenek lehetnek például, egy hosszabb ölelés vagy „pacsisorozat” (két pacsi fenn, két pacsi lent, taps-taps és egy nagy puszi).
A szomorúság is sokszor velejárója a búcsúzásnak, ilyenkor egy kis mondókával a legtöbb esetben jó kedvre deríthetjük a gyermekünket:

Csikamaka, csikamaka (rajzoljunk apró köröket gyermekünk tenyerébe)
Itt kerekedett egy kis kút, (a tenyér közepébe kerüljön egy nagyobb kör)
Abban ivott egy kis nyúl, (mutató- és középsőujjunkkal képezzünk nyuszifüleket és simogassuk meg a tenyeret)
Csak ballag, csak ballag, (az előző két ujjunkkal „sétálgassunk” egy kicsit a tenyéren, lassan haladva az alkar felé)
Csikmakmak, csikmakmak… (lágyan csiklandozzuk meg a tenyeret)***

Az elbúcsúzást könnyebbé tehetjük ha bevezetünk egy közös rituálét, akár pacsival, vagy öleléssel és puszival.

 

*A mondóka forrása: Gállné Gróh Ilona (2009): Ringató a legkisebbekkel! Dialóg Junior Kiadó, Budapest-Pécs.
**A mondóka forrása: https://gyerekszoba.hu/baba/oltoztetos-mondokak/
***A mondóka forrása: Gállné Gróh Ilona (2009): Ringató a legkisebbekkel! Dialóg Junior Kiadó, Budapest-Pécs.

Ezt is olvasd el!