Kezdő szülőként a babánk körül minden teendő új a számunkra, és mint ilyen, eleinte gyakran jelent stresszforrást. Hajlamosak vagyunk a fürdetéstől is tartani, pedig gondoljunk csak bele: kisbabánk 9 hónapon át a magzatvízben úszkált, melynél komfortosabb és biztonságosabb közeg nem is lehetett volna számára! Bízhatunk hát benne, hogy ez a meghatározó, pozitív élmény előbb-utóbb visszaköszön nála, amikor sorra kerül az esti fürdetés.
Az első élmények
Vannak kisbabák, akik az első fürdetések alkalmával mindössze csodálkozva néznek, de persze az is előfordul, hogy a pici megijed és keservesen sír. Ha így is van, ezzel sincsen semmi baj: idővel minden baba megnyugszik, és jó eséllyel megszereti a fürdőzést. Fontos tudatosítanunk, hogy a kezdeti ijedtség nem a mi hibánk; viszont sokat segíthetünk rémült gyermekünknek azzal, ha mi nyugodtak maradunk, és biztonságot sugárzunk felé mozdulatainkkal, hangunkkal.
Ehhez természetesen leginkább az kell, hogy valóban magabiztosak és nyugodtak legyünk, amire kellő felkészüléssel néhány napon belül szert tehetünk. Segít ebben, ha apa és anya (vagy valamelyik nagyszülő, nagyobb testvér, barátnő) együtt, a feladatokat megosztva fürdeti a kisbabát. Gondosan előkészítenek mindent, és egyikük a fürdető “keze alá dolgozik”. A legfontosabb, hogy legyen oldott, feszültségmentes a légkör, beszéljünk, énekeljünk gyermekünknek, ha nyugtatásra van igénye. Öleljük magunkhoz egy pillanatra, puszilgassuk meg, vagy vonjuk el a figyelmét egy sípoló, színes játékkal.
Mikor és milyen gyakran legyen a fürdetés?
Nem is olyan régen még az volt a bevett „protokoll”, hogy a babákat születésüktől kezdve minden este meg kell fürdetni; ma már ez egyáltalán nincsen így kőbe vésve. A kisbabák bőre nem izzad, és amíg nem kúsznak-másznak, igazából koszosak sem tudnak lenni. Ezért manapság már elfogadott az a szemlélet, hogy 5-6 hetes korukig elegendő 2-3 naponta megfürdetni őket. Naponta töröljük azonban át az arcát, kezecskéit, talpacskáit és a hajlatokat (nyak, hónalj, comb), és rendszeresen tisztítsuk a nemi szerv és a popsi környékét. Tegyük ezeket a tevékenységeket is játékossá. Mondókázzunk, énekeljünk hozzá, csikizzük és puszilgassuk meg, legyezgessük meg a kezünkben lévő ruhadarabokkal, fújjunk a pocakjára. Ugyanígy érdemes a fürdetéshez is előkészülni vetkőztetés közben.
Legjobb, ha a fürdetést estére időzítjük – ha nem nyűgös a baba, inkább az esti szoptatás előtt, hogy aztán a szopizással eltelve békésen álomba merülhessen, és ne zökkentse ki a fürdetés a nyugalmi állapotból. De ne erőltessük ezt mindenáron! Ha nagyon éhes vagy nyugtalan a kicsi, hagyhatjuk evés utánra is a fürdést, és akkor sem történik katasztrófa, ha az egyszer-egyszer kimarad. Idővel azonban mind a babának, mind az egész családnak jót tesz, ha kialakul egy rendszeres napi ritmus, amiben fontos szerepe van a napot lezáró, megnyugtató fürdésnek.
Legyenek ideálisak a fürdetés körülményei
Az előkészítéskor az alábbi szempontokra kell odafigyelni:
- Gondoskodjunk róla, hogy egyenletes meleg (24-25 fok) legyen mindenütt, ahol a babával fürdéskor megfordulunk, nehogy megfázzon.
- A kiskádba nagyjából testhőmérsékletű, 36-37 fokos vizet töltsünk (ezt ellenőrizhetjük egy vízhőmérővel is), de megteszi a könyökünk vagy csuklónk is: ha kellemesnek érezzük, éppen jó lesz.
- Eleinte elegendő 5-10 cm víz is.
Egy újszülött fürdetésénél segítségünkre lehet a kiskádba való babatartó, illetve a speciális formatervezett babakád, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy ne kelljen külön tartani a csecsemőt, így mindkét kezünk szabad marad. Fontos figyelmeztetés azonban, hogy ezekben se hagyhatjuk soha magára a kicsit fürdetés közben!
Később fokozatosan növelhetjük a víz mennyiségét, majd ha már tud ülni a kicsi, lassan átszoktathatjuk nagyobb kádba, mely a tisztálkodáson kívül egyre inkább a játék színtere is lesz: tegyünk figyelemfelkeltő, érdekes pancsoló játékokat a kádba, csak ne felejtsük el időnként pótolni a meleg (nem forró!) vizet.
Fürdetés közben
Maga a fürdés az első hetekben mindössze pár percet vesz igénybe, és igazából arra szorítkozik, hogy picit körbelocsolgassuk a baba testét, egy mosdókesztyűvel mindenütt megsimogassuk, és a kiemelt helyeken (hajlatok, pelenkaterület) gondosan megmossuk. Használhatunk hozzá babafürdetőszert, de nem feltétlenül szükséges. Eleinte megfelel a tiszta víz is vagy a gyógyszertári készítmény, de kaphatóak természetes natur fürdetőszerek is. A hajat nem muszáj minden alkalommal bevizezni, ennél fontosabb, hogy a fejbőrt időnként alaposabban átdörzsöljük a kesztyűvel, hogy megelőzzük a koszmósodást. Vannak babák, akik érzékenyebben reagálnak arra, ha a fejüket víz éri, mások attól ijednek meg, ha a fülükbe megy víz. Figyeljünk oda babánk jelzéseire, és keressük meg, mi az, ami zavaró számára.
Az újszülött fürdetésénél fontos, hogy mindvégig stabilan, biztonsággal tartsuk őt. A háta alatt átnyúlva a túloldali hónaljánál fogjuk át, miközben karunk és könyökünk megtámasztja a fejét és a felsőtestét. Finoman engedjük bele a pár centis vízbe, és a másik kezünkkel locsolgassuk-törölgessük át. Ezzel az óvatos módszerrel a köldökcsonkra is megfelelően tudunk vigyázni, hogy ne érje víz.
Ha megvan, egy határozott de gyengéd mozdulattal megfordítjuk a babát, és fejét stabilan megtámasztva alkarunkon, megmossuk a hátát, fenekét is. Közben végig kommentáljuk az eseményeket, mosolyogjunk rá, énekeljünk neki. Ezzel is elősegíthetjük, hogy a későbbiekben is probléma mentes és élvezetes legyen a fürdés és a hajmosás is. Ha viszont éhes, nyűgös vagy ijedt a kicsi, legyünk gyorsak, de gyengédek, hogy aztán szoptatás közben mielőbb visszanyerhesse komfortérzetét.
Legyen közös élmény
Ha élvezi babánk a fürdőzést, picit hosszabban is elidőzhetünk a locsolgatásnál. Apró ringató mozdulatokkal úsztathatjuk kicsit ide-oda, simizhetjük a kesztyűvel vagy a kezünkkel, miközben folyamatosan beszélünk hozzá, énekelünk neki. Érezze, hogy ez a kényeztetés, a közös élmény ideje, amiben jólesik ellazulni, elnyugodni.
Időnként kipróbálhatjuk már kisbabánkkal is a közös fürdőzés relaxáló hatását. Üljünk be egy kád testmeleg vízbe, és fektessük felhúzott combjainkra vagy mellkasunkra a kicsit, locsolgassuk a vízzel, ringassuk, simogassuk, közben dúdoljunk neki. Olyan meghitt közös élményben lesz részünk, ami erősíti a köztünk lévő érzelmi köteléket, és megerősíti kisbabánkban a hozzánk kötődő bizalom és nyugalom érzését.
