A logopédia fogalma nem ismeretlen az emberek számára, hiszen akinek nincs gyermeke, az is találkozott vele gyerekkorában, még ha részt nem is vett foglalkozásokon. Azzal talán már kevesebben vannak tisztában, hogy milyen lényegi szerepet tölt be például a tanulásban, de az életünk szinte minden területén egyaránt. Róka Andrea logopédussal beszélgettünk, hogy megtudjuk, pontosan mivel is foglalkozik a logopédia, illetve, hogy miért fontos a tiszta, érthető beszéd elsajátítása már kisgyermekkorban.
Interjú Róka Andrea logopédussal
Horjáték: Gyerekekkel foglalkozni sokszor nem könnyű feladat, te miért választottad ezt a hivatást, mi motivált?
Róka Andrea: Ez nem egy választott hivatás, az inkább egyfajta “szolgálat”. Én már felnőtt fejjel végeztem el az iskolákat és lettem gyógypedagógus… tulajdonképpen a fiam születésével indult ez a “gyp. projekt”. Őt az iskolába menetel előtt a hiperaktivitás és a figyelemzavar kategóriába soroltak, (bár hivatalos diagnózist nem kapott soha erről). Akkor még nem tudtam, hogy el fogok végezni miatta jó pár iskolát és gyógypedagógus leszek. Azt meg pláne nem gondoltam volna, hogy később logopédiával (is) fogok foglalkozni.
De hogy mi motivált? Éreztem, hogy tudok segíteni az oviban a gyermekeknek, de én tényleg jól akartam segíteni. Tudni akartam, hogy miért nem tudja megcsinálni, vagy kimondani azt, amit más vele egykorú könnyedén.
Az első gyermekem megszületése és fejlődése nem volt tipikusnak mondható, bár mindenki nyugtatott, hogy nincsen semmi gond, de én éreztem, hogy valahogy más, mint a többi anyuka gyermeke a játszótéren. Aztán ki is derült az óvodában, hogy valóban “kicsit” problémás lesz a fiamnak az iskola, ha nem sikerül kisebb osztálylétszámba kerülnie, a figyelmi problémái miatt. Közben kerestem a szakmai cikkeket, könyveket, amik az aktuálisan megjelenő viselkedési anomáliákkal voltak kapcsolatosak (a hiperaktivitás felkapott volt abban az időben, de láttam, hogy ebbe a skatulyába nem fér bele az én fiam). Szakemberektől nem kaptam érdemleges segítséget, így maradtak a szakmai könyvek és a gyakorlati próbálgatás.
Aztán az élet úgy hozta, hogy még több időt kellett foglalkozni a fiammal, ezért állást módosítottam és a volt óvodájába helyezkedtem el dajkaként. Elvégeztem ezért közben a dajkaképzőt. Aztán, ahogy oda bekerültem, egy éven belül integráló óvoda lett és jöttek a “problémás” gyerekek, akik valahogy mindig az én közelségemet keresték, ha a csoportban voltam. “Érteni akartam” hozzájuk, nem csak biztonságot adni. Segíteni megértetni magukat abban a kis világban, ahova csöppentek.
A logopédia a válasz a beszédhibákra
H.: Az elhivatottságod és a gyerekek iránt érzett odaadásod egyértelműen kiderült, ahogy az is, hogy ezt a gyerekek is érzik, ezzel együtt, vagy éppen ennek ellenére mégis mennyire könnyű feladat gyerekekkel dolgozni?
R.A.: Nem mondanám könnyűnek, inkább más. Minden korosztálynak megvan a saját szépsége és nehézsége. A 3 évesekkel is máshogy kell bánni és az 5-6 éves iskolába készülőkkel is. Jó esetben ők már rendelkeznek megfelelő testtudattal és az instrukciókat is jobban megértik, ezért gyorsabban érhetünk el eredményeket.
H.: Tud-e segíteni a szülő a munkátokban?
R.A.: A szülő a kulcs és a kapocs! Rengeteget segít, ha a szülő támogató és aktív a gyermeke problémájával kapcsolatban. A logopédiai terápia a szülő nélkül nem kellően hatékony, mondhatnám azt is, hogy semmit nem ér, ha heti 1 alkalommal jár a gyermek logopédiára, otthon azonban nincs napi szintű 10-15 perces gyakorlás. Az órán szakmailag kialakítjuk, pontosítjuk a rögzíteni, vagy automatizálni kívánt hangot, erre feladatot írunk, amit napi szintű ismétléssel otthon tud a szülővel, tükör előtt gyakorolni, ez által válhat készség szintűvé. Játékos formában az előkészítő gyakorlatokat (fújó-szívó-, ajakgyakorlatok) bármikor végezhetik, ezek nem igényelnek komoly szakmai szintű tudást. Az erre szánt napi 10-15 perc viszont nem csak a terápiát teszi hatékonnyabbá, hanem a szülő-gyermek kapcsolatot is jótékonyan formálja.
H.: Minden beszédhiba veleszületett, vagy van olyan, ami a fejlődés folyamán alakul ki?
R.A.: A rövid válasz az, hogy nem minden beszédhiba veleszületett. Többféle beszédhibát tart számon a tudomány és a szakma, de elmondható, hogy ez a beszédbeli akadályozottság legenyhébb formája. Léteznek az úgynevezett élettani beszédhibák, amik többnyire terápiás kezelés nélkül rendeződnek, de érdemes konzultálni szakemberrel, hogy a szülő ne ijedjen meg a kialakult helyzettől. Például az élettani “pöszeség” ép gyermek 3 éves kora körüli időszakban megjelenő fejlődési jelenség, az élettani dadogás pedig a “szókincsrobbanás” időszakában figyelhető meg.
Otthoni lehetőségek és a logopédia együttes ereje
H.: Mi befolyásolja a beszéd megfelelő elsajátítását?
R.A.: Tökéletes hallás, ép idegrendszer, ép beszédszervek és a beszélő környezet megléte. Ezek közül, ha valamelyik területen problémát észlelünk, az a beszédelsajátításban (észlelés, megértés, kifejező beszéd) komoly eltérést eredményezhet. Fontos ezeket minél koraibb időszakban szakorvossal kivizsgáltatni és logopédussal konzultálni. A cumi és az ujjszopás veszélye is rontja a tiszta beszéd kialakulását!
H.: Hány éves korig lehet jól, hatékonyan kezelni beszédhibát?
R.A.: A beszédhibát minél korábbi életkorban kezeljük, annál eredményesebb a fejlesztés. Az első kötelező logopédiai szűrést már 3 éves korban, az anyanyelvi, grammatikai készültséget vizsgálva-, míg 5 éves korban a beszéd- és nyelvi elmaradást, valamint az írott nyelvi zavarok kockázatának kiszűrését végezzük. A megkésett beszédfejlődést minél korábban fel ismerni és logopédiai konzultáció, kontroll mellett foglalkozni kell a gyermekkel és szülővel együttesen. 4-5 éves kortól az artikuláció rendezése már megkezdhető, párhuzamosan a nyelvi nehézségek kezelésével. Kisiskolás korral bezárólag beszélhetünk hatékonyabb kezelésről. 12 éves kor felett is kezelünk beszédhibát, de ez általában már hosszú ideje rosszul berögzült és automatizált hangot jelent, ami lassú, kitartó munkával korrigálható.
H.: Van-e olyan, hogy gyakori beszédhiba?
R.A.: A leggyakoribb beszédhiba gyermekkorban a pöszeség.
H.: Tudnál javasolni otthoni beszédfejlesztő gyakorlatokat, amivel a logopédia törekvései előrébb vihetőek?
R.A.: 3 éves kortól játékos formában, kis versikékkel, mozgással kísérve, bábokkal, szituációs kommunikációval kelthetjük fel a gyermek érdeklődését a beszéd iránt. Fontos, hogy a szülőt beszéd közben lássa, mert az artikulációs mozgást tőle, és általa is tanulja, utánzással. 4-5 éves kortól tükör előtt az artikulációs bázis erősítése, amit játékos formában kell elképzelni (grimaszolások, állathangok utánzása, szájtérben való tájékozódás és tudatosítás). Légző – fújó – szívó gyakorlatok eszközhasználattal is (szívószál, tollpihe, egyéb). Böngészős könyvek nézegetése megnevezéssel, szóláncok, barchobák.
Mikor érdemes logopédushoz fordulni?
H.: Ha röviden össze kellene foglalnod, hogy mivel foglalkozik a logopédia, milyen típusú problémákon tud segíteni, akkor mit mondanál?
R.A.: Szerteágazó tevékenységi kör tartozik a logopédiához: szűrés, diagnosztika, tanácsadás, nyelvi késés (megkésett beszédfejlődés), nyelvi zavar, artikulációs zavar, beszédészlelés, beszédértés, diszlexia prevenció és reedukáció, dadogás, hadarás, nyelvlökéses nyelés, diszfónia.
H.: Bár nagyjából már képet kaptunk róla, de mégis miért fontos, hogy időben felismerjük, ha valami nem tökéletes?
R.A.: Minden területnek megvan a maga szenzitív időszaka, amikor a legjobban, leghatékonyabban tud fejlődni. Ha ebben az időben nem találkozik a szükséges ingerrel, akkor nem, vagy nem jól tanulja meg a kívánt válaszreakciót, nem épül ki és nem járatódik be az a pálya, ami a magasabb funkciók kialakulásának az alapja lenne.
H.: A fentiek alapján az már egyértelmű, hogy milyen komoly szerep jut a szülőknek, és mennyire jelentős az időben történő észlelés, de ez alapján mire figyeljenek a szülők, még a gyermek óvodába kerülése előtt?
R.A.: Amire érdemes odafigyelni, az a beszédészlelése, értése-, hogy a beszédben a grammatikai struktúrák életkor szerinti használata és értése is megfelelő legyen. A cumi használatának pedig javasolt a mellőzése.
H.: Végezetül mit tanácsolsz a szülőknek, mikor érdemes logopédushoz fordulni?
R.A.: 3 éves kornál: ha a gyerek halandzsázik, nincsenek a szituációhoz megfelelő szavai, csak magánhangzókkal kommunikál, vagy ajak-és szájpadhasadéka van.
Beszédészlelési problémák:
- szembetűnő magatartási gondok,
- nehezen bővülő szókincs,
- mondókák, versikék megtanulásának nehézsége.
4 éves kornál: 10-16 hanghiba. Mivel nagyok lehetnek az egyéni eltérések, ezért ha bizonytalanság van, mindenképpen érdemes logopédushoz fordulni. Egy diagnosztika bármely életkorban megnyugtató lehet, és eldönti, hogy amennyiben szükséges, akkor milyen célzott területre irányítható a gyermek az adott problémával.
