Az egyensúlyozás a felnőttek számára olyan, mint a lélegzetvétel. Nem is vagyunk tudatában annak, hogy életünk minden pillanatában végezzük, pedig enélkül még mozdulatlanul állni sem tudnánk. Ahhoz azonban, hogy ez az alapképesség automatikus mechanizmussá válhasson, életünk első hat évében a világ játékos-mozgásos felfedezésén keresztül vezet az út.
A kezdő lépések
Az egyensúlyozó rendszer már az anyaméhben elkezd kialakulni. De gondoljunk csak a magzatvízben lebegő babára és egy újszülöttre. Mennyire más fizikai körülményekkel kell megküzdenie egy csecsemőnek a születés után! Először is hozzá kell szoknia a nagyobb gravitációhoz, azután hosszú fejlődési folyamat eredménye, hogy izomrendszere meg is tudja tartani a teste (először is a feje) súlyát.
Hároméves kor előtt az észlelési és mozgásos funkciók még nem válnak szét, egymásba fonódva működnek: az első hónapokban a baba legfontosabb feladata, hogy egyensúlyozó rendszere „megtanuljon” összhangba kerülni és együttműködni a többi érzékszervével.
Ennek fontos állomásai azok a mind összetettebb próbálkozások, amiket a pár hónapos kisbabák saját testük mozgatására tesznek:
- előbb a kis kezüket nézik és próbálják szájukhoz,
- majd a mi arcunkhoz,
- idővel pedig egyéb tárgyakhoz érinteni, és fokozatosan így tovább.
Ha a környezet mozgás általi felfedezésének során a koordináció zavartalanul fejlődik, akkor a kicsi az életkorának megfelelő időben és sorrendben megtanul megfordulni, felülni, kúszni, felállni, majd járni. A megfelelő mozgásfejlődéshez elengedhetetlen az életkornak megfelelő figyelemorientáció, jól fejlődő egyensúlyi rendszer, és ezek oda-vissza, kölcsönösen fejlesztő hatással vannak egymásra. Az alapmozgások és a biztonságos járás kialakulása után, 3-6 éves korban aztán ezek finomodása zajlik (lábujjhegyen járás, sarkon fordulás, szökdécselés stb.), és iskolás korra az egyensúlyozás fejlődése fokozatosan lezárul.
Az egyensúlyozás fejlesztés más területekre gyakorolt hatása
Az egyensúlyozó rendszer fejlődése, mint minden más is a kisgyermekek fejlődésében, normál esetben spontán és többnyire zavartalanul megtörténik.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy szülőként ne kellene és lehetne tenni gyermekünk egyensúlyérzékének ideális fejlődéséért:
- Csakúgy, ahogy beszédfejlődését mondókákkal, meséléssel segítjük elő, tudatosan ösztönözhetjük életkorának megfelelő egyensúlyozási játékokra.
- Fontos ugyanis látni, hogy a jó mozgásfejlettségnek és az egyensúlyozó képességnek nemcsak a fizikális fejlődésben van meghatározó szerepe,
- de ezek alapozzák meg más képességek fejlődését, valamint az értelmi és érzelmi fejlődést is.
Az egyensúlyozó rendszer fejlődési zavarai, még ha kisebb mértékűek is, a későbbiekben nemcsak mozgáskoordinációs problémákat okozhatnak. Kisiskolás korban tanulási nehézséghez, többek között az írás- és olvasástanulás, de akár a viselkedés zavaraihoz is vezethetnek.
Játékos egyensúlyozás fejlesztés az első napoktól
Nem kell nagybetűs fejlesztő foglalkozásokra és különleges segédeszközökre gondolni. Amiként maga az egyensúlyfejlődés is spontán megtörténik, a „fejlesztést” többnyire mi magunk is spontán, gyakran tudattalanul, ösztönösen végezzük. Hiszen melyik felnőttnek ne lenne akaratlanul késztetése arra, hogy a kezébe vett kisbabát ringassa, ritmikusan sétáljon vele fel-alá, fürdetés közben pedig finoman úsztassa ide-oda.
Ezek az első ritmikus mozgatások nemcsak kellemes nyugtató hatással vannak a babára, de máris stimulálják az egyensúly-érzékelését, hogy reagáljon a folyamatosan változó testhelyzetre. Később ugyanilyen természetességgel jönnek az úgynevezett höcögtető játékok, amikor a kicsit térdünkre vagy ölünkbe ültetve lovagoltatjuk egy mondóka ritmusára. Ha a végén még meg is röptetjük vagy csikizzük, végeérhetetlen kacagás és móka lesz belőle, amiben a szülő-gyermek köteléken túl számtalan kognitív és fizikai képesség fejlődik észrevétlenül.
Legyünk tudatosak
Azért persze nem árt, ha az ösztönös játékötleteinket némi tudatossággal párosítjuk. Érdemes időről időre olyan inspiráló feladatokat kieszelni, amelyek gyermekünket a színtiszta mozgásos játék révén életkorának megfelelő egyensúlyozási kihívás elé állítják.
Az egyik legkiválóbb eszköz az egyensúlyozás fejlesztésére, amit szerencsére kivétel nélkül minden gyerek imád, a hinta:
- Ezt akár lakásba is szerelhetjük, a nagyobbacskák számára pedig különlegesebbé tehetjük az élményt egy csepphintával vagy fészekhintával.
- Kisebbeknek érdemes beszerezni szobai kis műanyag libikókát, és persze alapkellék a kismotor vagy a futóbicikli.
Játék, játék és játék
Már egyéves kortól számtalan módon használhatók a különböző forgó-egyensúlyozó ülőkék és a Bilibo, amelyek hihetetlenül egyszerűek és szórakoztatóak, miközben az agy két féltekéjének a test egészének mozgását kell összehangolnia.
Ugyanezt a komplex idegrendszeri munkát igényli, és éppen ilyen élvezetes a nagyobbak számára minden nehezebb egyensúlyozó játékszer (a kínálat kimeríthetetlen):
Ráadásul többségükkel egyszerre többen is tudnak játszani.
Ne féljünk a gyerekek „rajcsúrozásától”. A felszabadult mozgás és jókedv jót tesz a testi-lelki fejlődésüknek, csak a biztonságukra figyeljünk oda körültekintően. Ez érvényes a trambulinra is, amely a féktelen ugrálás felszabadította boldogsághormonon túl speciálisan fejleszti az egyensúlyérzéket. Hiszen a teljes egyensúlyvesztésből egy instabil felületen kell visszanyerni újra és újra az egyensúlyt.
Érdemes időnként útba ejteni egy-egy szabadtéri akadálypályát, gyakorolni a farönkön vagy cölöpökön járást, a gyerekszobába pedig készíthetünk kötélhágcsót.
Ezek az eszközök ugyanis jól fejlesztik a finomabb egyensúlyérzéket:
- Rendezhetünk bukfencversenyt, és építhetünk otthon alkalmi akadálypályákat vagy alagutakat is párnából, matracból, dobozokból az ülőbútorokon át, az asztal alatt.
- Amilyen egyszerű ötlet, kicsiknek annyira izgalmas feladat a szőnyegen végigfektetett madzagon lábujjhegyen végigmenni vagy párnáról párnára ugrálni.
- Speciális egyensúlyhelyzetet teremtenek a lábat megemelő eszközök, mint amilyen a lépegető henger vagy félgömb, melyekkel a megváltozott magassági és távolsági viszonyok miatt a gyermeknek a láb emelése és nyújtása során is újszerű kihívás megtartania az egyensúlyát.
Az ötletek és lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy legyünk kreatívak, és ösztönözzük gyermekünket is újabb és újabb kihívást jelentő, élvezetes mozgásformák kipróbálására. Legyen a tanulás izgalmas játék és örömteli közös élmény.
